A mozibuzi

 Képzelj el egy kisfiút. Kb 10 éves. Ő fűt be a kazánba otthon, azért,mert ő van otthon egyedül és segíteni akar a szüleinek. Nem a szülei kényszerítik, hanem az élet. A nagy kazán reggelre mindig kialszik, a ház kihül. Ki kell kaparni a salakot, a hamut, aztán újra megrakni. Először jön a papír összegyűrve, utána a fa, előbb kisebb darabok, utána nagyobbak és a végén egy kis szén. Ésszel és érzéssel kell ezt csinálni, mert ha nem, akkor elalszik, és szedhet ki mindent újra és rakhatja meg újra. A papírok a kazántól távolabb vannak összegyűjtve egy jó nagy kupac újság formájában. Pesti műsor, ez a neve az újságnak, amiből a legtöbb van és ez a kisfiú kedvence is. Mert benne van az összes új film és a régiek tartalma is zanzásítva, ott van mind leírva. A kisfiú elolvassa az új filmekről a cikkeket, utána meg lapozza a régi filmek jegyzékét és olvasgatja a zanza szösszeneteket. Addig-addig, míg már kívűlről tudja az összes film tartalmát, melyik érdekelné, melyik nem, melyik unalmas, melyik izgi. 

Így a kazán megrakása sokkal élvezetesebbé válik és sokkal hosszabbá. A filmek kiragadják a szénporból, a rendetlenségből és elrepítik egy másik világba, ahol űrlények vannak, vagy kamionosok vagy pisztolyhősök. 

A helyzet később tovább romlik. Kinyit a kertmozi, lehet menni néha a szülőkkel, néha a haverokkal. A műsorplakátot is mindig megnézi ha arra jár, átellenben a templomhoz vezető utacskával. Legjobban a fotókat szereti. Azt a kiragadott pillanatot, a mozgás és akció lefagyasztott darabkáját, ahol a hős és a hősnő a legszebb, épp csókolózni akarnak, vagy csak veszekednek, szájuk nyitva, néma szavak repkednek a levegőben és csillognak a szemek a fiktív indulattól. 

Utána jön az autósmozi, ami már kicsitt nagyobb falat, mert át kell menni a szomszéd városkába, erről meg kell győzni anyut, aki abszolút nem lelkesedik az ötletért, hogy az ő kicsi fia egyedül menjen és gyalog jöjjön haza, mert busz már nem lesz. De hiába a vita, veszekedés, a makacsság nyer és a fiú megy. Mad Max és Indiana Jones a hatalmas vásznon, az autók mögött kirakott padokról nézve lenyűgöző és megbabonázó. Utána az a potom 6km séta haza a sötétben meg se kottyan. 

Minden Pesten kezdődött, ott született, anyjával ott járt moziba kicsi gyerek kora óta, Pampalini, Gyöngyvirágtól lombhulásig és a többi  csoda. A mozik is csodásak és diszesek voltak, volt ahol az erkélyről nézték a filmeket, hatalmas termekben. Szeretett anyjával mozizni, mint ahogy minden gyerek szeret anyukájával lenni és együtt csinálni dolgokat. Apjával más volt a történet, apja nem értett a gyerekek nyelvén. Egyszer például elmentek anyjával az Ózra és a kisfiú sikítófrászt kapott a boszorkánytól és ki kellett vinni a teremből. Apja reakciója az volt, hogy visszamentek és megnézték együtt. A kisfiú mire nagyfiú lett vagy már férfi megértette apját, miért tette amit tett, de a kedvenc az anyja maradt. Egyszer meg elvitte valami háborús filmre a Sztálingrádi csatáról, mert őt ez érdekelte.  Azért apja egyszer nagyon beletrafált, elvitte a srácot a Csillagok háborújára, ami lenyűgözte a gyereket örökre. 

A mozi nem csak a filmről szólt neki, hanem mindig tudta, mit hol nézett meg és kivel. Ahogy egy vacsora az étteremben se csak az étel minőségéről szól kizárólag, vagy egyáltalán, hanem a társaságról. Külön kis adatbázis működött a fejében tele a mozik neveivel, a filmek címével és a nézőtársakkal. Persze előszőr csak apa és anya létezett, de később már több szülő vitt együtt több osztálytársat, hogy megnézzék a Hófehérkét Szentendrén, vagy az Illés koncertfilmet. Aztán már a szülők nélkül mentek mindenhova, utána a szerelmével, még később már a feleségével és a gyerekével. A lényeg, hogy mindig együtt. Egyedül útált moziba járni. Abban semmi poén sincs. Hiába otthon a gigászi tévé és a hatalmas hangszórók, még mindig bármikor elcserélte volna egy fekete fehér Pampalinire anyukája mellett ülve.